Kedves láthatatlan barátaim!
A könyvlánc, egy közösségi játék. Sajnos nem én találtam ki, de nagyon tetszett, amikor hallottam. Nem könyvvel, hanem más tárggyal, a lényeg végül is ugyanaz.
A lakótelepen ahol felnőttem, nagy esemény volt, a mikor megnyílt egy kis fiókkönyvtár. Kulcsos gyerek voltam, a kicsikre is vigyázni kellett, míg a szüleim dolgoztak. Két fiatal, lelkes könyvtáros
programokat szervezet nekünk, bandázó gyerekeknek.
Először pöttyös, majd csíkos, utána indiános könyveket olvastam. Aztán minden Jókait, Mikszáthot, Móriczot, Gárdonyit. Egyre, többet és többet.
Gimnazista koromban beiratkozhattam a Megyei Könyvtárba, olvastam szorgalmasan az alapműveket.
18 éves korom nagy szerelme az Iskola a határon.
Amikor Budapestre költöztem, nem ismertem senkit, ezért sokat jártam könyvtárba.
A házasság, gyerekek és család elsodorták mellőlem a könyveket.
Aztán tavaly találkoztam a Száz év magánnyal, és én rájöttem, hogy milyen fontos ismerni mások gondolatait, aktuálisan, amikor még melegek és étvágygerjesztők.
Azóta megint olvasok. Bevallom most Coelho-t szeretem, talán mert nő vagyok, ki tudja…
Szóval most társakat keresek, olyanokat, akik kíváncsiak, nyitottak mások gondolataira és szívesen tanulnak.
Kattints a Játék menüpontra!